• „Percről percre történő beszámoló arról, hogy az elit kommandó-alakulat tagjai mit láttak, gondoltak és csináltak 2012. szeptember 11. éjjelén. Idegtépő.”

A Kadhafi-rendszer megbuktatása után Líbia második legnagyobb városában, Bengáziban, két amerikai létesítmény működött: a CIA kirendeltsége és egy kisebb diplomáciai képviselet. Mindkettőt civil jogállású fegyveresek, szerződéses magánvállalkozó operátorok és a Diplomáciai Védelmi Szolgálat ügynökei védték, minimális létszámmal.

• „Saját előfeltételezéseinek folyamatos megkérdőjelezésével a Sötét Éden az összetettség egy ritka fokát éri el.”

SFX

• „Döbbenetesen jó, teológiai árnyalatokkal színezett sci-fi.”

The Guardian

• „A Sötét Éden az egyik legkülönlegesebb, legegyedibb “elveszett kolónia”-történet, amit valaha olvastunk.”

Mit jelent civilizáltnak maradni egy olyan világban, ami éppen összeomlik körülöttünk?

Július 18-át írunk. Már csak 77 nap van hátra a 2011GV1 jelű aszteroida becsapódásáig, aztán a Föld menthetetlenül elpusztul. A világvége előtt az emberiség egyre gyorsabban éli meg a saját, személyes apokalipszisét is. Eluralkodóban van a totális káosz, nincs áram, a telefonok már nem működnek, és a rendfenntartó erőkön kívül szinte senki sem vezet autót. A Concordi Rendőrkapitányság az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá került, Hank Palace nyomozó pedig munka és életcél nélkül maradt. Egészen mostanáig, amikor egy nő a múltjából felkeresi, és megbízza őt eltűnt férje megtalálásával.

1947-et írunk. A 93. életévében járó, régóta visszavonult Sherlock Holmes egy parasztházban él a távoli Sussexben házvezetőnőjével és annak serdülő fiával. Mindennapjaiban méhészkedik, naplót vezet és elméje gyengülése ellen hadakozik.

Holmes nem sejti, hogy élete alkonyán még egy eset vár rá. Egy eset, melynek megoldásához vissza kell tekintenie a múltba, ahol válaszokra lelhet olyan kérdésekre is, amiket még sosem tett fel magának. Válaszokra az életről, szerelemről és az elme képességeinek határáról.

Visszatért és a legfélelmetesebb helyen rejtőzik!

A Fiorina 161 bolygó nyomorúságos egy hely, fémfeldolgozó üzemként működő kolóniája a világ legerőszakosabb embereinek börtöne. Ide csapódik be a Sulaco mentőkapszulája, és úgy tűnik Ellen Ripley a hajó egyetlen túlélője de egyszer csak valami elkezdi brutálisan meggyilkolni a rabokat. Az idegen most azonban nem vadászik Ripleyre, aki kétségbeesetten próbál rájönni a magyarázatra, hogy végül olyan válaszra leljen, amelynél borzasztóbbat elképzelni sem tud.

Feltámad a Halál!

A naprendszer legtávolabbi részén, a USM Auriga fedélzetén megtörténik az elképzelhetetlen: Ellen Ripley magához tér. A legutolsó emléke épp saját halála a Fiorina 161 börtönkolóniáján, ám most mégis életben van, ráadásul megváltozott. Erősebb és agresszívebb lett.

Nem sokkal később megtudja, hogy nem csak őt támasztották fel: katonai tudósok rájöttek hogyan lehet kitenyészteni az idegenként ismert földön kívüli létformát, amellyel immár ő is valamiféle empatikus kapcsolatban áll. Az a tervük, hogy elvigyék őket a Földre...

Ez már háború!

Miután visszatért a Földre, Ellen Ripley megtudja, hogy létrehoztak egy telepesekből álló kolóniát az LV-426-on, azon a bolygón, ahol a Nostromo legénysége találkozott az idegenekkel. Nemrég ráadásul megszűnt velük a rádiókapcsolat, ezért most egy tengerészgyalogos egység kíséretében visszatér, hogy kiderítse mi történt és szembenézzen a szörnyetegekkel, akik mindennél többen vannak, és akiknek még mindig lételemük a pusztítás.

I. e. 88.: az egész ókori világ háborúban áll. Nyugaton az itáliai államok Róma ellen lázadnak; keleten Mithridatész a seregével a birodalom ázsiai provinciáit hódítja meg. Még a viszonylag békésnek mondható Alexandriában sincs nyugalom, mert új fáraó került hatalomra, és az utcákon tombol a káosz. Az ifjú Gordianus ennek elmúlását várja Bethesdával, amikor titkos üzenetet kap korábbi tanítójától és barátjától, Antipatrosztól. Épp Epheszoszban tartózkodik Mithridatész kíséretében, és úgy érzi, az élete közvetlen veszélybe került.

Sötét úr közeleg. E jövendölés hajtja Ringil Eskiathot – a barátainak csak Gilt –, a kiégett zsoldost és egykori háborús hőst, akinek nyelvénél csak a kardja élesebb.

Gil már rég elhidegült nemesi családjától, ám mégis elfogadja anyja megbízását, hogy előkerítse rabszolgasorba jutott unokahúgát, azonban hamarosan kiderül, hogy egyetlen fiatal lány életénél sokkal több forog kockán. A világ baljós erők céltáblájává vált: egyesek az aldrainok, egy sokak által rettegett kegyetlen, mégis gyönyörű démonok visszatéréséről suttognak. Immár csupán Gil és két régi bajtársa állhatja útját a jövendölésnek, amely ha beteljesedik, az egész világ vérbe borul – viszont, ha e világ hősei ilyenek, akkor az ellenszer könnyen lehet, hogy rosszabb, mint a kór maga.

Egyes zombikat felélesztenek, másokat meg elpusztítanak. Csak kérdezd meg erről a szakma legjobbját, Anita Blake-et, aki mostanáig inkább puszta kellemetlenségként tekintett rájuk, semmint potenciális veszélyforrásként. Persze, mert egészen eddig egyikőjük sem próbálta meg kegyetlenül elpusztítani az embereket. De most valami furcsa dolog történt velük.

Különös járvány tizedeli a világot: a Kórtól az emberek elkezdenek felejteni. Előbb apró dolgokat, mint például hol hagyták a kulcsaikat, majd később egészen komolyakat, kezdve a vezetéstől a beszédig. Végül a testük elfelejt működni, és meghalnak. Gyógymód nincs - egészen egy szenzációs felfedezésig.

Kutatók a Csendes-óceánban, a Mariana-árok mélyén találnak egy ambróziának elnevezett anyagot, ami az első vizsgálatok alapján nem csak a Kórt, de minden más betegséget is képes meggyógyítani.

Bolond segglyukból bolond szél fúj.

Tarsoly jó néhány éve Lear király bolondja, feladata elsősorban a királylányok szórakoztatása alpári – és, ha úgy adódik, altáji – humorral. Amikor azonban az öregség miatt búskomor Lear szétosztja a királyságát, és lányai ravasz terveket szőnek egymás és az apjuk ellen, Tarsoly hirtelen azt sem tudja, kinek az oldalára álljon. Éles eszével, a keserű igazsággal és csilingelő cipővel felfegyverkezve, egy kanos behemót és egy lezüllött lovag segítségével nekilát a királyság megmentésének.

2122 ember él egy többgenerációs csillaghajón, amely a haldokló Földtől 11,9 fényévre lévő Tau Ceti felé tart egy új otthon felfedezésének reményében. A hajó két gyűrűből áll, amelyeket küllők erősítenek egy központi gerinchez. A gerinc tíz kilométer hosszú. A gyűrűket alkotó tizenkét henger mindegyike négy kilométer hosszú, és valamilyen jellegzetes földi ökoszisztémának ad otthont. A csillaghajó utazása több mint százhatvan évvel ezelőtt, a közös időszámítás 2545. évében kezdődött, és hamarosan véget ér, ugyanis megérkezik a legközelebbi, földi életre alkalmas bolygóhoz és Aurora nevű holdjához.

A tizennégy éves Freya a hajó legfontosabb tudósának gyermeke: az anyja jelenti az elsődleges összeköttetést a rendszereket működtető mesterséges intelligenciával. A lány felnőtté válása során körbeutazza az összes ökoszisztémát, megismerkedik a helyi kultúrákkal és mély kötődést alakít ki az emberekkel. Ha az anyja a kolóniák agya, akkor Freya a szíve. Azonban még ő sem tudja, hogy képes lesz-e felkészíteni a távoli űrbe vándorolt emberiséget arra, ami hosszú útjuk végén és új életük kezdetén vár rájuk, mert egy új otthon teremtése nem csak a Földön, hanem attól 11,9 fényév távolságra is rengeteg kihívással, nem várt fordulattal és veszéllyel jár.