Bordélyház az egész világ.
Tarsoly, királyok bolondja és bolondok királya, valamint bőséges szájvizű társa, Nyáladzó, viharos és skorbutos kalózélet után görög partokon találják magukat. Csakhogy az amforák és metaforák hona korántsem olyan nyugalmas, mint az ánglusok hitték. Athén fejedelme nősülni készül, noha a feleségnek kiszemelt amazon másfelé tekintget; a város az esküvő lázában ég, közben kerge szerelmesek kergetik egymást az őrületbe; ráadásul a város körüli erdőkben, ami a tündérek birodalma, szintén dúl a szerelem és a féltékenység.
A tizenharmadik század végén járunk, és Velence pont olyan, mint ma: olasz és vizes. Cordelia ide küldte Tarsolyt, hogy a nevében is ellenezze a készülő keresztes hadjáratot. Csakhogy bizonyos kalmárok és katonák érdeke nagyon is a háború felé húz, és jaj annak, aki az útjukban áll.
Tarsoly ezúttal idegen földön idegen szokások között próbálja megállni a helyét, s miután ádázul életére törnek, bosszút forral, felhasználva mindent, ami keze ügyébe kerül: pénzt, fekáliát és még egy titokzatos vízi lényt is, melynek kéj- és étvágya kielégíthetetlen. Szerencsére akadnak segítői is a szép Jessica, az uzsorás Shylock lánya, és Othello, a vitéz mór személyében, így miközben folyik a vér, azért szerencsére jócskán folyik a bor is, és a testrészek mellett a poénok is folyamatosan repkednek.
Bolond segglyukból bolond szél fúj.
Tarsoly jó néhány éve Lear király bolondja, feladata elsősorban a királylányok szórakoztatása alpári – és, ha úgy adódik, altáji – humorral. Amikor azonban az öregség miatt búskomor Lear szétosztja a királyságát, és lányai ravasz terveket szőnek egymás és az apjuk ellen, Tarsoly hirtelen azt sem tudja, kinek az oldalára álljon. Éles eszével, a keserű igazsággal és csilingelő cipővel felfegyverkezve, egy kanos behemót és egy lezüllött lovag segítségével nekilát a királyság megmentésének.
