Van pár jelentős különbség az ausztrál és az európai karácsony közt.

Példának okáért nálunk nem havazik. És, szigorúan a saját tapasztalataim alapján, az emberek sokkal többet öldökölnek ilyenkor.

Vagyis megint helyben vagyunk.

Miután megoldottam két meglehetősen komoly gyilkossági ügyet, a harmadik esetem akkor veszi kezdetét, amikor valaki szó szerint elveszíti a fejét egy karácsonyi bűvészelőadáson.

Amikor meghívást kaptam az Ausztrál Krimiírók Társaságának fesztiváljára a helyi Orient Expressz, a Ghan fedélzetére, reménykedtem benne, hogy az utazás némi inspirációval szolgál majd a következő könyvemhez. Ezúttal regényt akartam írni - elég volt az egymást gyilkoló hús-vér emberekből. Sejthetitek, hogy nem így sült el a dolog.

A családomban mindenki gyilkos. Néhányan – az eszelősebbek – többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian.

Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs.