Bár az 1894-es születésű Samuel Dashiell Hammett életműve az írások mennyiségét tekintve – öt regény, egy kisregény és több tucatnyi novella – talán nem olyan méretes, hatásában viszont annál jelentősebb: a műfajt feltaláló Poe mellett a másik alapító atyának tekintett szerző igazi radikális szemlé-letváltást hozott a krimibe, amivel különbejáratú iskolát terem-tett, nevét pedig számtalan követője kapcsán máig emlegetik.
A háború miatti megszakításokkal hat évig a Pinkerton detektívügynökségnél dolgozott, nyomozóként szerzett ta-pasztalatai óriási hatást gyakoroltak egész pályájára. A Peter Collinson álnevet is használó, karcos párbeszédekkel és tömör leírásokkal dolgozó író karrierje 1922 végén kezdődött, hogy több ponyvamagazint (főleg a felbecsülhetetlen értékű Black Masket) megjárva körülbelül tíz év múlva lényegében véget is érjen: a ’30-as évek közepétől magán- és közéleti, ill. politikai konfliktusok uralkodtak el életében, míg végül 1961-ben régóta gyengélkedő szervezete megadta magát a tüdőráknak.
Hammett részben halhatatlan magánnyomozójának, Sam Spade-nek köszönheti hírét: A máltai sólyom sokat látott, cinikus főhőse a krimiirodalom egyik ikonjává vált; de hasonlóan nemes rangot ért el a névtelen Continental Op (a Véres aratás, Az átok, ill. számos novella hőse) is, és többek Az üvegkulcsban szereplő Ned Beaumontot (aki az író egyéni kedvence volt, és részben magáról mintázta), valamint A cingár férfi-beli Charles-házaspárt (kiknek népszerűsége hatrészes filmsorozatot szült) is jelentős figuráknak tartják. A szerző személye egybeforrt a kemény krimi irányzattal, és alkotók hosszú sorát inspirálta Raymond Chandlertől Ross Macdonaldon át Robert B. Parkerig; az ide tartozó történetek a műfajban korábban uralkodó, steril arisztokrata közeg helyébe a realisztikusabb, mocskos nagyvárosi alvilágot helyezték, a gyakran műviesnek ható gyilkosságokat pedig valódiakra cserélték. Hammett magánnyomozói kemény, harcedzett alakok, akik – ha kell – két csípős egysoros között...